Ágoston András elnök vasárnap délelõtt 10 óra után néhány perccel hivatalosan Is megnyitotta a VMDK elsõ tisztújító közgyûlését. Már a Himnusz hallgatása közben látszott az arcokon, Isten ezúttal nem jókedvvel áldotta meg a (vajdasági) magyart. Legalábbis nem akkor és ott, a zentai színházteremben. A "kellõképpen elõ nem készített közgyûlés" (Ágoston) vezetését ezután az egyhangúlag megválasztott öttagú munkaelnökség (Papp Zsuzsanna, Kasza József, Józsa László, B. Varga László, Csorba Béla) vette át. Bálint Antal üdvözlõ beszéde a házigazdák nevében - melyben többek között arra kérte a 221 jelenlevõ küldöttet, szavaik ne indulatból, keserûségbõl, haragból vagy megbántottságból fakadjanak mintha csak olaj lett volna a késõbbi tûzre.

Úgy egy óra hossza elment a pontos létszám megállapításával, elsõsorban azért, mert Adáról két küldöttség érkezett. Mindkét küldöttség 8 tagja azonos volt, a fennmaradt 4 helyet viszont más személyek töltötték be egy március 23-i és ismét mások egy március 25-i ülés alapján. Vékás János ezért már elõre elkészített (!) kék színû szavazólapokat ajánlott a számukra (az eredeti piros volt), Csubela Ferenc viszont elõbb kérte, majd követelte, ne legyenek többszínû szavazólapok. Ebbõl heves vita kerekedett, a közgyûlés elvetette a kék színû lapok ötletét és a kérdés eldöntését a mandátumvizsgáló bizottságra hagyta.

A napirendi pontok elfogadásának - egyébként szintén kínos és fárasztó - procedúrája csak azért érdemel említést, mert itt adódott volna az elsõ lehetõség a késõbbi vihar elkerülésére: Balla Lajos-Laci kompromisszumra törekvõ javaslatát (lényege: a közgyûlést két részben tartsák meg, a második részt május végéig bonyolítsák le, addig egy pártatlan bizottság vizsgálja ki a vitás, elsõsorban pénzügyi kérdéseket) ugyanis a közgyûlés - elsõsorban Sepsey Csaba emotív felszólalásának hatására ("Addig, nem megyünk el innen, míg a VMDK-nak nem lesz egységes vezetõsége, Isten engem úgy segéljen!") - elvetette. Egyértelmûvé vált: ez a közgyûlés nem a - fennen hirdetett - kompromisszumkeresés jegyében fog eltelni. A küldöttek megszavazták a magnófelvétel készítésének és a sajtó jelenlétének engedélyezését, majd következhetett az elsõ napirend pont.

Az ügyrendi szabályzat elfogadásának keretében ugyanis Vékás János rögtön rátért az egyik legérzékenyebb kérdésre: a VMDK csúcsvezetésében szerepet vállalt személyek számára a jövõben tegyenek kötelezõvé két nyilatkozatot: az egyiket a vagyoni állapotról, egy másikat arról, rendelkezik-e az illetõ letelepedési engedéllyel külföldön. Végeláthatatlan vita kezdõdött. Bacskulin István rögtön megtoldotta a javaslatot (az se lehessen tisztségviselõ, aki 1985-ig a Kommunista Szövetség tagja volt), Csorba Béla kifogásolta az évszámot (miért nem 1988-tól, '68-tól vagy '56-tól?), Varga F. József szerint mindenkinek egyenesen érdeke a kettõs állampolgárság, dr. PáII Sándor úgy érezte, meg kell védenie - többek között - Ágostont ("a múlt rendszer egyik eIsõ disszidense volt"), Matuska Márton etikai bizottság létrehozását javasolta, dr. Hódi Sándor arról beszélt, hogy két erkölcs van jelen a teremben (egy kommunista, amelytõl nem idegen a spájzba nyitogatás és a zsebbe nyúlkálás, és egy keresztény európai), Siflis Zoltán szerint a javaslat öt évre visszadobhatja a VMDK-t. Többen javasolták, hogy aki funkciót akar vállalni a VMDK-n belül, az álljon ki a közgyûlés elé, és nyilvánosan mondja el teljes életrajzát, Csorba önkéntes (szóbeli) vagyoni nyilatkozatot tett (saját bevallása szerint van egy nyolcad háza, egy kutyája és két nyula), és ekkor történt az elsõ kisebb incidens is. A közgyûlést vezetõ Kasza József ugyanis arra kérte Csorbát, "ne kapkodja el elõle a mikrofont és ne pattogjon", aki viszont kijelentette, Kaszát nem választották meg a munkaelnökség elnökének, csupán a tagjának, ezért nincs joga ilyesmit kérni. A javaslatról végül titkos szavazással döntöttek, és mint az (jóval késõbb) kiderült, a közgyûlés mindkét nyilatkozat kötelezõvé tételét szoros arányban ugyan, de elvetette. Ekkor már jól kivehetõen kirajzolódtak a két, egymással élesen szemben álló front körvonalai, vezérei és vezérszónokai, erõviszonyai. Mint utólag kiderült ez volt a dr. Hódi Sándor által képviselt vonal egyetlen gyõzelme ebben a maratoni zentai csatában.

Amelyet Ágoston András meglehetõsen furcsa elnöki beszámolója követett a szervezet négyéves tevékenységérõl. Az elnök ugyanis a beszámoló felolvasásától egyszerûen eltekintett, ehelyett felszólította dr. Hódi Sándort, "önként számoljon el a VMDK felé is az általa kezelt pénzekkel, mert ha erre nem hajlandó, akkor a közgyûlésnek most döntenie kell: vagy vállalja a pénzadományok ellenõrizhetetlenségét, vagy ezt elveti". (Vasárnap késõ éjszaka egy másik napirendi pont megvitatása során Ágoston "megfenyegette" a jelenlevõket, hogy szívesen felolvassa mintegy 10 gépelt oldalnyi beszámolóját, amit a közgyûlés közfelkiáltással elvetett és elfogadta a beszámolót. (Amelyet meg sem hallgatott.) Dr. Hódi Sándor hosszú felszólalásában lényegében megismételte a múlt csütörtöki Magyar Szóban közzétett nézeteit, majd ismertette a "pénzügyi botrány"-nyal kapcsolatos meglátásait. Ennek lényege, hogy az Illyés Alapítvány által jóváhagyott összegeket elsõsorban kutatást programok, kiadványok és a sajtó pénzelésére hagyták jóvá, az errõl szóló pénzügyi szerzõdést õ írta alá, ezért az eszközök célszerû felhasználásáért is õ felel.

"Akik úgy gondolják, hogy ezekrõl a céleszközökrõl a VMDK Elnöksége dönthet, azok valójában engem próbálnak szerzõdésszegéssel kísérteni. Politikai szervezet - így a VMDK - külföldi támogatása ugyanis szigorúan tilos mind a jugoszláv, mind a magyar törvények értelmében. Ha a konkrét célokra jóváhagyott eszközök más célokra történõ felhasználásáról az Elnökség döntene, azt nem tudnám máshogy nevezni, mint testületi lopásnak" - mondta dr. Hódi és hozzátette, lelkiismerete tiszta, mert egy Csendes Don vastagságú paksamétát" adott át minderrõl Ágostonnak és az Elnökségnek, amelyben pontosan elszámol minden tétellel.

Az ezt követõ, késõ éjszakába nyúló, az eredeti témától gyakran fényévnyi távolságra levõ felszólalások tömkelegérõl nehéz áttekinthetõ és érthetõ képet adni. Némi profán egyszerûsítéssel megállapítható, a vita végül odáig süllyedt, hogy a jövõben ki(k) lehet(nek) az(ok), aki(k) a kofferban vagy a ruhájuk alatt becsempészhetik az országba azokat a pénzeket, amelyeket hivatalosan nem szabad. Nehéz válaszolni a kérdésre, milyen haszna származhat a VMDK-nak és a vajdasági magyarságnak abból, hogy ezt a kérdést a sajtó, és legalább két ország nyilvánossága elõtt így kiteregette. Ugyanakkor logikusnak tûnik a feltételezés, talán nem is ez a bizonyos haszon volt ezúttal az elsõdleges cél.

A hétfõi hajnal úgy kezdõdött, hogy Tóth Emília, az ellenõrzõ bizottság elnöke ismertette a közgyûléssel azt, amit nem lehet ismertetni: a VMDK négyéves pénzügyi eredményét. Mindenki tudta, az a hiperinfláció, amely az utóbbi években végiggázolt az országon, egy kosárnyi nulla levágása után bármilyen számadatok emlegetése (mondjuk 1991-ból) egyszerûen nevetséges. A közgyûlés - ugyan mi mást tehetett? - elfogadta a jelentést.

Az alapszabály-módosítási javaslatok megszavazása során a közgyûlés elfogadta Vékás János kilenc (elsõsorban szervezési és terminológiai problémákkal foglalkozó) módosítási javaslatát és elvetett Balla Lajos-Laci öt indítványa közül négyet, amelyek eszmei kérdéseket érintettek: a VMDK definiálását, mint önálló politikai alanyisággal rendelkezõ szervezetét, amely küzd a vajdasági magyarság, mint õshonos nemzeti közösség korlátozott önrendelkezéséért, a platformosodás lehetõségét a VMDK-n belül, és egy VMDK-n belüli VMDK-párt létrehozásának lehetõségét. Viszont ezzel ismét eltelt másfél óra, így hajnali 3 lett, mire sor kerülhetett arra, amit ez a közgyûlés a nevében foglalt: a tisztújításra.

A VMDK elnöki posztjára - négyéves megbizatással - a küldöttek öt jelöltet állítottak: Ágoston András, Csubela Ferenc, Dudás Károly, dr. Hódi Sándor és dr. Páll Sándor. Elsõként Dudás szólalt fel és kijelentette, mivel õt nem a szabadkai alapszervezet jelölte, ezért lemond a jelölésrõl. Dr. Ribár Miklós szerint a VMDK eddigi elsõ három embere egyaránt kárt okozott a szervezet tekintélyének, ezért most egyikük se vegyen részt a csúcsvezetésben. Azonnal reagált dr. Hódi Sándor, aki kijelentette, érezve az iránta megnyilvánuló bizalmatlanságot, természetesen nem vállalja sem az elnöki, sem az alelnöki jelölést. Dr. Páll Sándor már megindoklás nélkül vonta vissza (csupán) elnöki jelölését, Csõke István nem értette, hogyan lehetséges az, hogy azok, akik egy órával korábban még vállalták a megmérettetést, most sorra meggondolják magukat, Sepsey Csaba indulatosan felszólított, "ezek után már senki se mondja azt, hogy nem vállalja", és itt a vita lezárult. Két jelölt maradt: Ágoston András és Csubela Ferenc. A végeredmény: Ágoston 136, Csubela 66 szavazat.

Hosszas szavazatszámlálás, némi ügyrendi vita és többszöri névsorolvasás után reggel fél 5-re ismert lett az alelnökjelöltek sorrendje is: dr. Páll Sándor 114, Vékás János 95, Csubela Ferenc 73, Sepsey Csaba 62, B. Varga László 23, Kõmûves Zoltán 15 szavazat. Az elsõ kettõ lett e VMDK két alelnöke a következõ négy évre.

A 11 tagú Elnökségbe a fenti három személy mellett a következõk jutottak: Sepsey Csaba, Matuska Márton, Csubela Ferenc, Csorba Béla, Balassa Julianna, dr. Farkas Emil, Agyánszky János és Nagy Sándor.

Ezután következtek a hétfõ délelõtti finisben a hátramaradt napirendi pontok: Csorba Béla beszámolója (dr. Hódi Sándor kiegészítésével) a VMDK tevékenységérõl az autonómia kiépítésében, dr. Páll Sándor indítványa a képviselõk és tanácsnokok magatartási kódexérõl; Ágoston András beszámolója a VMDK külpolitikai tevékenységének alapelveirõl, és végül az elnöki zárószó. Délelõtt fél 9-kor ért véget. Vita egyik napirendi pontnál sem volt. Küldött is alig. Egyébként is már csak a letaposottak maradtak ott.